2017.03.03.

Az oldal szerkesztés alatt.

A teljesen megújított honlapom hamarosan elkészül.

2016. május 26.

2016. április 7.

4. Perlensis Fotószalonon díjat nyert képek

Az utolsó ítélet után (FIAP HM Ribbon)

Háborús Játékok (FIAP HM Ribbon)

2016. március 10.

Emberek a világból című kiállítás megnyitója Sajókeresztúron

Koós László a MAFOSZ alelnöke, a szerző, Kollár Miklós polgármester

Egy érdeklődő falumbeli

2016. március 8.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Tárlatlátogató Közönség, és Műértő Barátaim!
„Már a régi görögök is…” Szokták kezdeni a nagyívű felvezetéseket, de a mi esetünkben nem kell, nem is lehet eddig visszamenni az időben. Louis Daguerre találmányát Daguerre pártfogója, Arago, a nagy tekintélyű fizikus és csillagász 1839. január 7-én jelentette be a Francia Akadémián. Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ugyanez év augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését. Ezt a napot, 1839. augusztus 19-ét, tekinthetjük a fényképészet megszületésének. (Wikipédia)
Mondhatjuk, hogy 177 éve született meg a legfiatalabb képi ábrázolási mód, a fotográfia. Az egy és háromnegyed évszázad alatt a művészi fotó behozta és lekörözte a hagyományos festészetet, grafikát és a művészi sokszorosítási eljárásokat. A fotó eleinte csak másolta a festészet formanyelvét, majd kifejlődött saját stílusa, sőt a fotó újabb lökést is adott a festészetnek, gondoljunk csak a 60-as és 70-es évek hiperrealizmusára!
Nagyon gyorsan lefényképeztek mindent és mindenkit, minden meg lett örökítve, fekete-fehérben, színesben, barnítva, kékítve, lágyítva, élesítve, elmosódva, bemozdulva, szándékosan dekomponáltan, stb. stb. Nincs új a nap alatt, és nincs új a fényképeken sem. Ezen rövid eszmefuttatás után, de még mielőtt sűrű tömött sorokban megindulnának a ruhatár irányába, adódik egy kérdés.
Miért vesz valaki mégis fényképezőgépet a kezébe?
Hm…
Mi végre vagyunk a világban?
Paul Gauguin híres festményének címét idézve: „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?”
A világ összes vallása és a művészetek ezt a kérdéskört próbálják megválaszolni. Minden korban vannak, akik megpróbálják értelmezni ezeket az alapkérdéseket.
Kik vagyunk és mivé lettünk? Most itt Kelet-Közép Európában, a nagy Európa peremvidékén, a XX. század végén, a XXI. század elején. Nézd meg a képeket!!
…………………….
Majd mindenki fényképez, fényképezget, kattogtat, knipszel, feltölt-letölt-megtölt-megoszt, fészbukozik. Tükörreflexes digitálissal, kompakt géppel, mobillal, tablett géppel, camera obscurával, noch dazu, filmes géppel és ki tudja még mivel. Lájkol. Pontos jével. Micsoda egy undorító jövevényszó! Kedvel, talán…. Nyakig vagyunk a digitális korban, nem is exponenciálisan, hanem a 2 sokadik hatványa szerint növekszik az emberiség – benne kis hazánk – által elkövetett képi szemét mennyisége. Elég csak rátekinteni a Google Earth alkalmazáson a párizsi Eiffel torony ….. helyére, amit igazából nem is lehet látni, mert eltakarják a népszerű turista célpontot a feltöltött fotók ikonjai. Az ikont eltakarják az ikonok…. A lényeg eltűnik.
Eme rövid borongás után pontosítom a kérdést. Mit fényképez Szathmáry-Király Ádám fotóművész az ő 10 éves Canon 40 D típusú fényképezőgépével?
Szathmáry Király-Ádám fotóművész miért készít újabb és újabb képeket?
Miért szervez állandóan kiállításokat, fotóművészeti alkotótáborokat, miért tervez könyvet, miért neveli a fotósok újabb és újabb generációit?
Holott békésen üldögélhetne lakályos kis falusi házában, unokái közt, vagy egy jó regényt olvasva, közben saját főzésű szilvapálinkáját kortyolgatva! Megkérdezhetnénk őt is, hiszen itt áll mellettem, de bizonyos megcsontosodott szokások szerint egy kiállítás megnyitóján másnak – jelen esetben nekem – kell a rejtvényt megoldani.
………………
Természetfotót biztosan nem. Az ember nélküli táj nem ragadja meg képzeletét. Nem hág magas hegycsúcsokra, és nem térdepel le holmi virágokat és más gezemicéket megörökíteni. Nem az a kéktúrázós típus. A tollas és a szőrös állatok sem nagyon lelhetők fel fényképein. Nem készít illusztrációkat biológia tankönyvekbe, sem növényhatározókba. Ha mégis, az csak a főszabályt erősítő kivétel.
Szathmáry-Király Ádám a színes világot fényképezi. Meg a szürke 256 árnyalatát. Barázdált arcú öregembereket, öregasszonyokat. Az öregemberek és öregasszonyok fáradt, megtört, elgyötört vagy épp még csillogó szemét. A durvára dolgozott, eres kezüket. A jókedvet, a bánatot, az örömet, a pajkosságot, az öregkor reménytelen lemondását a szemükben, az elmúlást. De fényképez gyerekeket, táncos lábú fiatalokat. Főleg Kalotaszegen fényképez, Zsobokon és környékén. Kilenc éve jár vissza, beleszerelmesedett a csaknem színmagyar falvakba, az ottani színpompás ruhákba és az öreg faragott kapufélfákba. Na meg a Felvidéken. Néha Amerikában, Hollandiában, Velencében, Burghausenben, a Krk szigeten, és Sajógalgócon.
Miért kell fényképezni?
A világ megismerésének egyik módja. Ki kell mozdulni, el kell hagyni a fotel kényelmét. Fotómasinával a nyakunkban bebújni az omladozó portákra és hímzett párnákkal, ágyneművel díszített tisztaszobákba. Lefényképezni a kapuja előtt gereblyéző 86 éves Kati nénit. (Zsobokon ő a legfelkapott fotómodell.) Megmászni a hegyeket, Kós Károly Varjúváráért. Hogy a kapuban álldogáló néni 15 percbe sűrítve elmondhassa élettörténetét, és mellékesen készüljön egy szép portré.
....
A kiállított képek láttán egy nagy hiány ébredhet a nézőben. Nem látunk Szathmáry-Király Ádámtól művészi aktfotókat. Pedig ezek nélkül nem teljes az életmű, és ezek nélkül nem elég színes a világ! Úgy tűnik, társadalmunkban újra hódít a prüdéria, az álszemérem, a kiállítótermekben nem tudunk különbséget tenni a művész akt, a szexfotó és a pornográfia között. Hm…

Ezekkel a gondolatokkal ajánlom megtisztelő figyelmükbe Szathmáry-Király Ádám színes világát, az ő képeit, az ő gondolatait! A képeket megszemlélve ne legyen restek, ne legyenek bátortalanok, kérdezzék az alkotót!

Elhangzott Szathmáry-Király Ádám fotókiállításának megnyitóján, a miskolci Ifjúsági Ház Fotógalériájában.

2016. március 10.

2016. február 24.

Új fotóalbumot töltöttem fel Kalotaszeg 2015. néven. Az album elérhető innen, és a bal oldali menüből is.

2016. február 14.

Tisztelt Bánóczi László!

A Mafosz Kitüntetési Bizottságához benyújtott A-MAFOSZ fotóművész diploma kérvényét a bizottság értékelte és elfogadta.
A bizottság döntését az elnöség jóváhagyta. A diploma átadása 2016.február 27-én 12.30-kor lesz a MAFOSZ közgyűlésén.
Helyszín: TIT Stúdió 1113 Budapest, Zsombolyai u. 6.-Bocskai út sarok.

A kitüntetéshez gratulálok, további sok sikert, jó fényeket kívánok!

Mátyus Károly

Kitüntetési Bizottság vezetője

Miskolci Napló 2016. február 6.

Az emberi arc szépsége, szomorúsága

"Emberek a világból" címmel Bánóczi László fotóművész alkotásaiból nyílt kiállítás január 21-én, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében.

Bánóczi László villamosmérnökként dolgozik, 1990-ben lépett be a kazincbarcikai Kamera Fotókörbe, majd néhány év múlva tagja lett a Felföldi Fotográfusok Szövetségének.

...tovább a teljes újságcikkre

Miskolc, 2016. január 21.

Kiállítás megnyitó.

Bánóczi László, Szathmáry-Király Ádám és Kulcsár István gitárművész

fotó: Mocsári László minap.hu

Bánóczi László

Bánóczi László

fotó: Mocsári László minap.hu

Így lát és láttat bennünket Bánóczi László; II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár

A magyar kultúra napjai a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban ; Minap.hu

Boldog Újévet 2016!

Kisgyőr, 2015. december 6.

A Felföldi Fotográfusok Szövetsége Kalotaszeg gyöngyszemei című kiállításának megnyitója a kisgyőri Faluházban.

Az alkotók, Antal András, Bánóczi László, Bóczér Adrienn, Dolap Szathmáry-Király Elmaz, Fehér Melinda, Korsós Dorottya, Mátyás Tibor, Mátyás Zsófia, Mecsei Zita, Palkó Anna, Pásztor Péter és Szűcs Ágnes.

A megnyitóbeszédet Koós László tartja.

Győr, 2015. január 20.

Miskolc, 2015. január 15.

A Felföldi Fotográfusok Szövetsége tisztelettel meghívja Önt és kedves családját 2015. január 15. (csütörtök) 17 órára a“Kalotaszeg gyöngyszemei” fotókiállítás megnyitójára. A kiállítást megnyitja Papp Ferenc, Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Kulturális és Idegenforgalmi Osztály osztályvezetője. Közreműködik: Barba Péter fuvolaművész, Csermely Zsuzsanna zongoraművész. Kiállító művészek: Antal Ágota, Csohány Éva AFIAP, Dolap Szathmáry-Király Elmaz, Dr.Agócs József AFIAP, dr. Patrus Sándor AFIAP, dr. Sidló Gábor, Fehér Melinda, Kaczur Illés, Kocsis Bernadett, Koós László EFIAP, Kovács Gyula, Pap István, Pásztor Péter, Szathmáry-Király Ádám EFIAP/gold, Szathmáry-Király Ádámné Zsó, Szűcs Ágnes, Tasnádi Tamás, Tóth Károly AFIAP, Tóth Vivien. A kiállítás megtekinthető február 5-ig Ifjúsági és Szabadidő Ház, Miskolc, Győri kapu 27.

Berlin, 2014. augusztus

ugrás az elejére…

Budapest, 2014. április 5. szombat

42. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle - Kiállítás megnyitó a Miskolci Nemzeti Szinházban

Miskolc, 2012. november 24. szombat

ugrás az elejére…

Csonka Ágnes, Molnár Judit és Németh Csaba kiállításának megnyitója

Felsőzsolca, 2011. június 25. szombat

ugrás az elejére…

A "Péntek, tizenharmadika" című kiállítás megnyitója

Rozsnyó, 2011. május 13. péntek

Rozsnyó – Gömöri Művelődési Központ kiállítóterme (GOS), Betléri u. 8.

rozsnyovidek.sk

csemadok.sk

Nem nevezhető babonásnak a három fotográfus: Bánóczi László, Tóth Károly és Jozef Peniaško, sőt valószínűleg némi humorral rá is játszanak közös fényképkiállításuk megnyitójának napjára. Mint azt Anežka Kleinová, a művelődési központ munkatársa elárulta, a megnyitó tartogat még meglepetéseket, a látogatók örömére hastáncosnők színesítik a programot.
A kiállítást az ismert művészettörténész, Mgr. Edita Kušnierová nyitja meg.

A \"Péntek, tizenharmadika\" című kiállítás június 17-ig minden munkanapon megtekinthető. Belépődíj: 0,50 eur

Tulajdonképpen a megnyitó után egy nappal esett le, hogy két tóttal állítottam ki. Az egyik Tóth Karcsi, a másik Jozef. Teljes szlovák-magyar koprodukció. A márciusi felsőzsolcai kiállítás is hármunk közös kiállításának indult, aztán felföldis közös kiállítás lett belőle. Itt egy percig sem volt kétséges, hogy a közös téma az akt lesz. A falon lévő anyagot áttekintve Tóth Karcsi klasszikus sebesvízi aktjaitól Jozef színes-szürreális álmáig széles a skála. A mi képeink, a mi világlátásunk, nem egy véletlenszerűen összeszedett zsűri pillanatnyi elmezavarának tárgyi bizonyítéka. Aztán valakinek vagy tetszik, vagy nem, kivált belőle érzelmet vagy nem…

ugrás az elejére…

ugrás az elejére…

A Felföldi Fotográfusok Szövetsége kiállítás megnyitója

Kazincbarcika, 2010. október 21.

A Városi Galériában megnyílt a fotóalbumunk képeit bemutató tárlat. A megnyitóbeszédet Bordás István, a Sárospataki Képtár vezetője mondta.

ugrás az elejére…

Honlap 3.0

2010. június 27.

Jó félévnyi szünetekkel tarkított munka eredményeként elkészült és feltöltöttem a honlapom legújabb, harmadik változatát. A dizájn puritánabb, a szürke árnyalatai és a sötétbordó az uralkodó két szín. Egyszerűsítettem a menüt, a képgalériák bővítése is könyebb lesz. Teljesen új a blog, eddig ilyen nem volt. A galériák mindegyike a Jalbum képgalériakészítő program Mirage változata, a tartalomhoz illő színvilággal.
Honlapszerkesztésben a GoLive-t leváltottam Dreamweaver-re. Sajnos a nálam bevált Photoshop-Image Ready párost nem tudom tovább alkalmazni, a CS2 után megszüntették. A javasolt felbontás 1024*768 pixel, de széles formátumban is élvezhető.
Mind a megújult kinézettel, mind a tartalommal kapcsolatban szívesen veszem a kritikát.

ugrás az elejére…

Tavaszi fotós hétvége

2010. május 18-21. Nagyrőce

Jozef Peňiasko barátunk nagyszerű helyszíneket talált Nagyrőce környékén. A Murány-patak völgyében egy felduzzasztott tó melletti panzió volt a táborhely. Innen jártuk be a környéket. Két friss modellünk volt, őket itthonról exportáltuk. Az időjárással is szerencsénk volt. Pünkösd előtt lement a nagy árvíz, Ádám is ki tudott jönni Sajógalgócról. Álmunkban sem gondoltuk, hogy utána lesz még egy nagyobb áradás, ami elmossa Edelényt, Sajóecseget és Felsőzsolcát…
Csak csodálkozok, hogy Jozef mennyire részletesen ismeri Dél-Szlovákiát, meg Gömört, Tornát is. Fogalmam sincs, hogy honnan ismerte azt az öreg bácsikát, akinek a hegyi tanyáján és annak környékén fotografáltunk. A kisöregnek vitt pálinka megtette hatását, még a két modell közé is beült. Közben „mély” átéléssel danolászott nekünk.
A Murány völgyében egymást érik a magnezitbányák, és azok meddőhányói. Érdekes holdbéli táj, jó háttér, de nem az a hely, ahol az ember szívesen leélné hátralévő nyugdíjas éveit. A meddő minden növényt kiöl maga körül.
Hiányos szlovák nyelvtudásunk eredményeként a panzióban az italok számlája helyett még egyszer kihozták a kört… Utána meglehetősen derűs hangulatba kerültünk.
Visszatérve a fényképezésre, az időjárás kegyes volt hozzánk. Azonkívül, hogy hétágra sütött a nap, helyes felhőcskék lágyították a fényt. Csak ki kellett várni a megfelelő pillanatot. Szerencsére, mert derítőlapot nem hozott senki. Bennem is régóta érlelődik az elhatározás, hogy beszerzek egy ilyet.

ugrás az elejére...

EFIAP

2010. január 5.

Koós László barátom ma hív telefonon, hogy megkaptam én is az EFIAP címet (Excellence of FIAP, azaz a Nemzetközi Fotóművész Szövetség Kiválósága). A 2010-es szabályváltozás előtt, még a múlt év végén nyílt lehetősége öt magyarnak, hogy beadhassa a pályázatát. Sikerült. 2009-ben jóformán semmilyen pályázatra nem küldtem képet. Az őszi Észak-magyaron elért minden eddigi negatív rekord – egy elfogadott kép – hatására, dühből elküldtem ugyan azokat a képeket nemzetközi pályázatokra. Ott elfogadták, és meglett az EFIAP-hoz szükséges, hiányzó pontjaim.
Lőkös Zoltán barátom is megkapta az EFIAP címet. Gyanítom, hogy a legtöbb EFIAP címmel (és AFIAP+EFIAP címmel) büszkélkedő fotóklub Magyarországon a Felföldi Fotográfusok Szövetsége.

ugrás az elejére...

Felföldi Fotográfusok Szövetsége

Első Album

2009. november

Szövetségünk eddigi legnagyobb projektje a saját fotóalbum kiadása. 34 aktív tagunk képei 82 képoldalon jelentek meg, reprezentatív formában. Egy pár éve már törtük a fejünket, hogyan is tudnánk közösen megjelentetni saját képeinket könyv formájában. Nem egy egyszerű katalógust akartunk, hanem klasszikus könyvet, színes nyomással, mélynyomópapírra, kemény kötésben. A kivitelezhető ötlet végül is Ádámtól jött: a tagok „vegyék meg” az oldalakat, és ennek fejében megkapják a könyv példányait. Ki-ki lehetőségéhez mérten „vett meg” képoldalakat. Az első képoldal árát úgy állapítottuk meg, hogy azt mindenki meg tudja fizetni. Egy kis szponzori pénz is sikerült felhajtani a versenyszférából. De ezen felül aztán semmi. Ha valamilyen pályázati pénzre ácsingóztunk volna, akkor ebből a projektből nem lett volna semmi. Magunk számára szoros ütemtervet szabtunk meg, november végére el kellett készülni az anyagnak, hogy Karácsonyra lehessen ajándékozni.
Persze az első könyvcsinálók buzgalma mellett sikerült elkövetni néhány bakit, a szlovák nevek átírása nem mindig sikerült, Juraj Tánčos AFIAP-ja is lemaradt, stb. Menet közben derült ki hogy még van két üres oldal, kellene valamit írni rá… Az Album – minden szerénység nélkül állíthatom – profi lett. Külön köszönet Patrus Sanyinak a könyvészeti szakmai segítségért!
ugrás az elejére…